A máj mirigyes állományának számos betegsége lehet, amelyek lehetnek:

• fertőzéses eredetűek
• daganatos jellegűek jó és rosszindulatúságot mutatóak.
• A, B, és C vírusfertőzés nem képezi sebészi ellátás szükségességét.
• parazitás fertőzés (háziállatok közelsége) okozhat a májban üreges cystás tömlőket, amelyekben a kórokozó növekedve a fertőződöttség előrehaladása következhet be. Ezt echinococcus fertőzésnek nevezzük, amely vérvizsgálattal és képalkotó vizsgálatokkal ultrahanggal, CT vizsgálattal pontosan felderíthető. A fertőzött gócot jelentő cysta a májból sebészi eltávolítást igényel.

A máj daganatos betegségei lehetnek jóindulatúak és rosszindulatúak, megjelenésükben egy vagy több gócban mutatkozóak. A májfolyamatok kiderítésének alapvizsgálata az ultrahang vizsgálat, ( www.szerviultrahang.hu ) ha szükséges MRI vizsgálat (esetlege CT) végzése további finomabb megítélésre is ad lehetőséget. Ha indokolt a bőrön keresztül ultrahang vagy CT vizsgálattal lehetséges rányitott mintavétel az elváltozásokból amely azok szövettani felderítésében lehetnek segítségünkre.

A jóindulatú májbetegségek közül a cysták, az értágulatok hemangiomák, és az izolált kötőszövet szaporulatok FNH focalis nodularis hyperplasia a leggyakoribbak. Sem a cysták sem a hemangimák első megismeréskor nem jelentenek műtéti igényt. Panaszt általában nem okoznak, követni kell időszakosan fél egyévenként, mutatnak-e változást, növekedést. Ha szükséges a cystát laparoscoposan a hasfal felvágása nélkül is meg lehet sebészileg oldani.

Az értágulatból álló hemangiomát akkor szükséges operálni ha az a máj széli részén helyezkedik el és bizonyos méretet 5 cm-t meghaladó nagyságú mert sérülése spontán megrepedése vérzést okozhat. Műtéti megoldása már nagyobb tehertételt jelent. FNH miatt ritkán végzünk műtétet, fogamzásgátló szereket tartósan szedő nők körében gyakrabban fordul elő.

A rosszindulatú májbetegségek lehetnek elsődlegesen a májszövetből kiinduló daganatok, nem ritkán több gócban fordulnak elő és igen gyakran másodlagosak azaz áttéti daganatok leggyakrabban a gyomor bél rendszerben főként a vastagbélben levő elsődleges daganatokból eredőek. Az elsődleges daganatok esetén törekedni kell ha lehetséges azok maradéktalan sebészi eltávolítására. Ha szükséges daganatellenes gyógyszeres előkezelést követően. A másodlagos azaz áttéti daganatok esetén az első lépés az elsődleges daganat pl. vastagbéldaganat eltávolítása, majd daganat ellenes gyógyszeres kezelés és ha van rá lehetőség az áttét vagy áttétek sebészi eltávolítása.

A májműtétek terhelő beavatkozások a beteg számára, az eltávolított daganat és májrész után visszamaradó májszövetnek elégséges nagyságúnak kell maradnia a működés ellátásához és a máj szerkezetének alkalmasnak kell maradnia a vérkeringés és epe elfolyás biztosítására. Bizonyos esetekben ha a daganat nem távolítható el a bele vezetett tűn keresztül hőkezeléssel 105 C fok alkalmazásával helyileg is eltávolításuk nélkül elpusztíthatók (ezt RFA radio-frequenciás-ablatiónak nevezzük).

Az eperendszer leggyakoribb betegsége az epekövesség. Ez tulajdonképpen az epe összetételének és az epehólyag kórós működésének következménye, nem maga a kő a betegség, hanem az a bonyolult biokémiai és fiziológiai folyamat amelynek következtében képződik a kő. Maga a kő jelenléte az epehólyagban annak étkezéshez társuló összehúzódása során beékelődve görcsöt-fájdalmat okozhat, ennek során gyulladás társulhat hozzá, lázzal-fájdalommal, ha az epehólyagból apró kő csúszik az epevezetékbe, az abban az epeelfolyást akadályozhatja, sárgaságot okozva. Mivel az epevezeték a hasnyálmirigyvezeték-kel közös nyílásban ömlik a nyombélbe, az epe szövődményekhez társulhat a hasnyálmirigy részéről is gyulladás. A hossz éveken át fennálló hordozott epe-hólyagkövesség talaján képződhet az epehólyagban rosszindulatú daganat is.

A fent felsorolt szövődmények (még kialakulásuk előtt) megszüntetendőek azzal, hogy a köveket tartalmazó epehólyagot műtétileg el kell távolítani. Ez az esetek nagyobb részében laparoscopos utón megoperálható, amely néhány napos kórházi tartózkodást igényel csak és rövid műtét utáni felépüléssel kell számolni. Ha ez a módszer technikailag nem alkalmazható, akkor hagyományos műtéti úton (a hasfal felvágásával) kell a műtétet elvégezni. Ha az epevezetékben is van kő, az első lépés a gyomortükrözéshez hasonló technikával végzett un. ERCP ill. papillotomia. Amelyet éber állapotban végzünk, az epevezeték bélbe való beömlésének nyílását nagyobbítjuk meg, ami lehetőséget ad arra, hogy az epevezetékben levő apró kövek a bélbe ürülve távozhassanak.

Az epehólyagban és az epeutakban képződhetnek daganatok, amelyek túlnyomó többsége rosszindulatú és csak műtéttel kezelhető, ritka betegségek rossz gyógykészségüek.

Az ultrahang vizsgálatok elterjedt alkalmazása során gyakran írják le, hogy az epehólyag falában un. cholesterol polypus látszik. Ez nem valódi daganat, hanem az epehólyag falán belülről felrakódó epekristályt jelent, amely nem igényel tennivalót. Ha ez felrakódás növekszik és leválik az epehólyagfalról, akkor kő képződik belőle, amely már megoldást tesz szükségessé.

Ha az epeelfolyás akadályozott (következményes sárgasággal társul) akár az epevezeték külső összenyomatása révén, akár belső kóros folyamat (daganat) miatt, tükrözés útján meg kell kísérelni un. belső tágító (stent) behelyezését, amely a sárgaságot képes megszüntetni és a folyamat kezelhetősége tekintetében kedvezőbb helyzetet teremteni.  

Dr. Köves István sebész