ÁLTALÁNOS SZEMLÉLETI KÉRDÉSEK

A sebészeti tevékenység abban a lényeges, el nem hanyagolható momentumban különbözik más gyógyító tevékenységtől, hogy egy műtét jelentette megterhelő veszélyeket is hordozó módszerrel próbál betegségeket megoldani, folyamatokat orvosolni.

A sikeres sebészi-műtéti tevékenység a sebész fejében döl el, a manipulativ lebonyolitás a sikeresség feltétele ugyan, de annak csak töredékes része.

Mindig, minden beteg és betegsége esetén egyénileg kell mérlegelni, hogy a megoldandó probléma-betegség milyen veszélyt és kellemetlenséget okoz viselőjének, annak elhárítása feltétlenül szükséges-e, ill. az ezt megoldó műtét tehertétele, esetleges társuló – teljes biztonsággal el nem hárítható – szövődmények nem jelentenek-e túlzott, nem vállalható kockázatot.

Ennek okán, minden sebészeti beavatkozás előtt fel kell mérni a beteg teherbíró képességét pl. életkorát, fizikai erőnléti állapotát, más betegségét, magas vérnyomását, cukorbetegségét, korábban lévő betegségeket-műtéteteket, szív-légzőrendszerét, máj-vese funkcióját. A fent vázolt kérdésben tudjunk megalapozottan dönteni. Ebben általában tájékozódást
célzó vizsgálatok végzése útján lehet megalapozottan határozni.

Más a helyzet a daganatos betegségek esetén. Ilyen alkalmakkor a szervezet tudatos -a felismert daganatos folyamat biológiai sajátosságainak megfelelő- részletes tájékozódó vizsgálatot kell a döntés előtt végezni, hogy felmérhessük a felismert daganatnak a felismerés pillanatában mutatott stádiumát-kiterjedtségét, elterjedtségét esetleg az általa okozott funkció-zavarok társulását ill. jelenlétét.

Ennek alapján lehet és kell dönteni, hogy a szükséges komplex onkológiai kezelési lehetőségek közül azok melyike és milyen sorrendben szükséges. Nem minden esetben kezdődik a daganatkezelés sebészi módon. Igen fontos a kezelési sorrend helyes megválasztása (sugárkezelés, daganat ellenes gyógyszeres kezelés, műtét, plasztikai beavatkozás), mert a helytelenül megválasztott kezelési sorrend a későbbiekben már nem korrigálható hátrányokkal járhat, s veszélyeztetheti a gyógyulást.

Külön kell megítélni az acut-heveny életet veszélyeztető, sebészeti beavatkozást igénylő állapotokat, vakbélgyulladás, hashártyagyulladás, bélelzáródás, vérzés, fulladás-veszély stb.

Ezekben a kórformákban nincs idő hosszasabb vizsgálódásra, műtéti előkészítésre, mert maga a betegség, a beteg életét veszélyezteti, tehát elhárítására mindenképpen szükséges a sebészeti beavatkozás, műtét, még akkor is, ha ez nagy kockázattal jár a beteg számára, de az elmaradása még nagyobb veszélyt jelentene, halállal fenyegetne.

Bármely okból is történt sebészeti beavatkozás, a beteg ellenőrzése, a műtét okozta esetleges korlátozott fizikai funkciók helyreállítása (gyógytorna más rehabilitációs eljárások segédeszközök biztosit) a beteg állapotának követése, a sebészi kezelés integráns része.

Különösen fontos ez a daganatos betegségek esetén, hogy a beteget tervezett és rendszeres ellenőrzésünk alatt tartsuk, állapotát időről időre (panaszmentes állapotban is) kövessük, ellenőrizzük. Nem szabad megfeledkezni arról a realitásról, hogy a nem teljesen ismert okból képződőt daganatos folyamat (még ha azt gyógyítólag meg is tudtuk oldani komplex kezeléssel) kiváltó okában változatlan marad, s a beteg élete során újabb daganatot produkálhat. Ennek sikeres újbóli kezelési esélye lényegesen jobb, ha azt korai még tünetmentes időszakában tudjuk felismerni.

Dr. Köves István
sebész